30 éves a füleki Zsákszínház

A Csirkefej című előadáshoz pedig a kassai társulatból szerződtettek színészt László Géza személyében. De több olyan oszlopos tagja is volt/van a társulatnak, mint Mede Gabriella vagy Gulyás László, akiket sokszor próbáltak elcsábítani, mégsem álltak kötélnek. A csoport alapítója, vezetője annak idején maga is a hivatásos színészipályávalkacérkodott,sikerrel is felvételizett a színművészetin, de az egyik jóakarója tudatta a felsőbb hatóságokkal, hogy édesapja ideológiai szempontból feketelistán szerepel. Mázik István pár évadot a Magyar Területi Színház Thália Színpadánál is eltöltött. 1979-ben Füleken vendégeskedett a szüleinél, amikor egy helyi gimnazista, Mikula Róbert kereste meg azzal a gondolattal, hogy szeretne színkört alapítani, s ehhez kér segítséget. Mázik erre azt találta mondani, hogy ha szerezz legalább 80 embert, akkor a nyáron megpróbálhatnak összehozni egy előadást, s ki is választották a Ludas Matyit erre a célra. 

Legnagyobb meglepetésére két hét múlva az állomáson 80 ember várta őt, s így elkezdődhettek a próbák, amelyek nem voltak zökkenőmentesek. Az akkori Csemadokelnök, Kómár Tibor elszántságának köszönhető, hogy eljutottak a bemutatóig, amely nemcsak színháztörténeti esemény, hanem igazi kultúrbotrány is lett, még a Szabad Európa is tudósított róla. A vörös ruhába öltöztetett Döbrögit, Ludas Matyi piros-fehér-zöld pántlikás táskáját, valamint a Pink Floyd zenéjét a hatalom nem tudta félreérteni, s bizony 80 ember akár már a lázadás szinonimáját is jelenthette a mindig, mindenhol ellenséget szimatoló kommunista gépezetnek. 21 előadást ért meg a Roky Matyi, a díszletek annyira elhasználódtak, hogy a gömörsídi előadáson már három embernek kellett tartania, nehogy szétdőljenek. 

S még egy véletlen. Mázik akkor kapott egy súlyos fertőzést, amely után kétéves diétát írt elő a kezelőorvosa, így maradt Füleken. Elvállalta a népművelődési intézet vezetői állását, s következhetett a Kényszerleszállás, Danyi Irénnel a főszerepben, és az előadás tarolt a Jókai Napokon. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Mázik lemondott a profi pályáról, de ahogy mondja, nem szívesen játszott volna egy társulatban olyanokkal, akik névtelen levéllel pecsételték meg a pályáját. Hogy utólag megbánta-e, erre nem tud válaszolni. A folytatás évente legalább egy bemutató, számtalan díj, felejthetetlen erdélyi vendégszereplések, s az állandó kétely: vajon amatőr vagy profi vonalon működjön-e tovább a társulat. Többször tűnt úgy, semmi sem mentheti meg a csoportot a profivá válástól, honi politikusaink többször látták a Zsákszínházat a harmadik szlovákiai magyar társulat szerepében, de a fellángolást mindig a kijózanító realitás követte. Jelenleg polgári társulásként működnek, s ahogy Mázik számolgatja, legalább 8-10 millió korona kellene évadonként egy apró kőszínház működtetéséhez, amelyre se a szlovákiai magyar közösségnek, se a régiónak (gondolok itt Losoncra, Salgótarjánra vagy Rimaszombatra is), se a városnak nincs kerete. 

A kezdetek során személyekre kerestek darabokat, később már tudatosan nyúltak egy-egy szerzőhöz vagy műfajhoz, s elsősorban a szociális jellegű témák ragadták meg őket. Eleinte a közönség is nehezen vette a lapot, mivel Schwajda (A szent család, Csoda) és Spiró (Csirkefej) nyelvezete sokszornem tűrt nyomdafestéket, de Mázik egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy volt olyan nézője a Csirkefejnek, aki az első tíz percben hangosan fújolt, majd az előadás végén felállva bravózott. A kortárs szerzők darabjai közül szívesen emlékszik vissza Egressy Zoltán Portugáljára is, amelynek a bemutatóját a szerző is megtekintette, s később a Duna Televízióban úgy nyilatkozott róla, hogy mind közül ez volt számára a legkedvesebb előadás. 1997-ben próbálkoztak először ún. klasszikussal, méghozzá Moliere Képzelt beteg című vígjátékával, s bár Mázik István még a legjobb férfialakítás díját is elnyerte Komáromban, nem tudott megbarátkozni ezzel a világgal. 

Pár évvel ezelőtt ismét összefutott Nagy Andrással, aki annak idején szintén Fülekről indult, majd a főiskola elvégzése után Egerbe szerződött, és az elmúlt évek előadásait közösen készítették. Az Anya, az Elveszett erkölcsök című előadások után harmadik közös munkájuk a Willy Russel Vértestvérek című musicalje alapján készülő Mrs. Johnstone története című előadás lesz, amelynek a bemutatóját augusztus 2.-án tartják. A címszerepet Danyi Irén alakítja, s az olyan oszlopos tagok mellett, mint Gulyás László és Bódi Andrea, fiatalok is szerepet vállaltak, így a megasztáros Génya Ferenc kelti életre Sammy figuráját, és az előadás apropóján alakult meg a FUNC-ROCK zenekar, amelyben huszonéves roma fiatalok játszanak. S ha már a darabválasztásnál tartunk, a Zsákszínház szellemiségéhez - amely arról kapta a nevét a nézőktől, hogy a Roky Matyi jelmezei zsákvászonból készültek - közelebb állnak a kamara jellegű előadások, de jövőre például a várossal közösen Balassi Szép magyar komédiáját szeretnék színre vinni korhű jelmezekben és zenével, amelyhez ideális díszlet a monumentális vár.

Bár a társulat még mindig amatőr vonalon működik, kiemelkedő sikerük egyik titka Mázik szerint az, hogy mindig alázattal közelítettek egy-egy darabhoz, ars poeticájuk pedig az: ahhoz, hogy tükröt tudjanak tartani a néző elé, előbb önmaguknak kell tükörbe nézniük.

Hozzászólások megjelenítése