— Egri színházi emlékeiről nagy szeretettel mesél, hangjából a társulathoz, a városhoz, a szeretett közönséghez való ragaszkodás csendül ki...

— Nagy boldogság és egyben egy kicsit fájó hiányérzet bennem ez a búcsú, hiszen most ez a siker — amiért egyébként őrületes munkát fektettünk be — megszűnik az életemben. Rendkívül értékes, jó időszakot tölthettem itt most Egerben, de új kihívások várnak rám — mennem kell.

— Vendégként – mégis itthon volt, hogy saját szóhasználatát idézzem. Milyen volt az egri társulattal együtt dolgozni?

— Remek csapatra találtam, fantasztikus fiatalokat ismerhettem meg a két fiamat alakító színészben — Nagy Andrásban és Anger Zsoltban. Majdhogynem szülői kapcsolat alakult ki, de jobb, emberibb szinten, mint amit a darabbeli szerepünkben alakítunk. Kevés színészt érhet annál nagyobb boldogság, mint amikor a premieren a darabbeli fiam, Biff — Anger Zsolt — azt írta nekem: Hát lennék a fiad! Én meg itt most a sajtónyilvánosság előtt üzenem neki: Boldogan elfogadnálak a fiamnak a valóságban. De az egész együttes fantasztikus munkája gyönyörű emlékem marad, a várossal és színházat szerető közönségével együtt!

— Március 1-jétől új kihívás, új feladat: a soproni színház igazgatói széke várja...

— Várt volna már korábban is hasonló szék Veszprémben, a József Attilában, mindez a szakma bizalmát jelzi. Így hát én is bizakodva nézek a jövőbe. Úgy érzem, büszke lehetek azokra a színész, rendező egyéniségekre, akiket sikerült meghívni a csapatomba! A humánumot, az emberséget, a tehetséget szeretném behozni a soproni színház falai közé.

És még egy visszapillantás Egerre: Az ügynök előtt 20 éve játszottam a Líceum udvarán a Köpenicki kapitányt. Nem tudom, lesz-e majdan 80 éves szerep nekem. Lehet, hogy nem kellene ismét 20 évet várni azoknak, akik szeretik Szilágyi Tibort...

Forrás: http://www.hevesmegyeihirlap.hu/index.php?apps=cikk&d=2003-02-15&r=18&c=180830

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés