Önmagunkat nézni Európa tükrében
Gyakorta tesszük föl a kérdést magunknak és egymásnak manapság, vajon mi az, amit mi, magyarok bepakolhatunk zsákunkba, és kincsként az Európai Unióba vihetünk...
Önmagunkat nézni Európa tükrében
Gyakorta tesszük föl a kérdést magunknak és egymásnak manapság, vajon mi az, amit mi, magyarok bepakolhatunk zsákunkba, és kincsként az Európai Unióba vihetünk. Sokan és sok helyütt elmondták, hogy a mi „hozományunk” ebbe a közösségben a kultúránk. Ennek pedig fontos részét képezi a színházművészet, melynek ugyan természetesen vannak nyelvi korlátai, mégis meghatározó egy nemzet, vagy akár a nemzetek közössége életében. Ez alkalommal az egri Gárdonyi Géza Színház színházművészei közül olyanokkal beszélgettünk, akik nem a mai Magyarország határain belül születtek, de itt, ebben az immár hivatalosan is Európa részét képező országban, ebben a városban dolgoznak, alkotnak. Venczel Valentin és Kalmár Zsuzsa a Délvidéken, Nagy András és Csendes László a Felvidéken, míg Béres Attila és Sata Árpád Erdélyben látta meg a napvilágot, most azonban Egerben dolgoznak, szereznek örömet estéről estére közönségüknek.
NAGY ANDRÁS
– Ön a Felvidéken született, és ott, a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán végzett, de aktív színészéveit Magyarországon töltötte. Szülőhazája és hazája egyaránt az Európai Unió részévé válik. Ez milyen változást hoz az Ön életébe?
– A pozsonyi főiskolán minket, magyar ajkúakat nagyon szerettek, mert egy egészen más mentalitást, habitust, világlátást hoztunk a szlovák környezetbe, és mi is hasonlóan figyeltük őket. Így kölcsönösen próbálgattuk a határokon átívelő multikulturalitást gyakorolni. Mindez már a rendszerváltás utáni időkben volt, és így egyre többet tudtunk meg egymásról. Ebből az emlékből táplálkozva remélem, hogy hasonlóan vagy még jobban fog működni egész Európa vonatkozásában.
– Multikultúráról beszélt. Ön most is folyamatosan játszik magyarul és szlovákul is. Járják az országot a Padon (Lavička) című szlovák darabbal, melyben partnere Dér Denissza – Denisa Dérová. Színészként másképpen működik szlovákul, mint magyarul?
– Nyelvi hátrányaim nincsenek, bár bő hét éve élek Magyarországon, és sokat felejtettem, de a próbafolyamat alatt a szlovák nyelvben történő gondolkodásmód visszajött. A nyelv gondolatiságát sikerült tehát megőriznem. Színészként pedig ugyanúgy működöm, nem befolyásol a nyelv, amin a szavak elhangzanak.
– A csatlakozás után lesz-e lehetősége a magyar színészeknek tágabb kitekintésre?
– Talán pesszimistának hangzik, de számomra a jelen körülmények azt sugallják, hogy nagy változások nem lesznek. Bár mostanság sokfelé játszom, mégis úgy tudom, régebben sokkal nagyobb mozgás volt. Ennek ugyan ellentmond, hogy éppen itt, az egri színházban történnek olyan dolgok, amik e felé a kitekintés felé hatnak. Gondolok itt a monodráma-fesztiválra vagy a Három nővér fesztiválra, ami nagyon jó lehetőséget teremt az egymástól tanulásra. Az, hogy a színész, mint egyén, hogyan tud majd bekapcsolódni az európai színházi véráramba, még a jövő titka.
Forrás: http://www.hevesmegyeihirlap.hu/index.php?apps=cikk&d=2004.04.30&r=125&c=304167
|