A fesztivál végén is hallatta hangját a Gurigongo Symposium Polgári Társulás, melynek tagjai egész héten meglepő és szórakoztató akciókkal bombázták a fesztivállakókat és az utca emberét. A díjkiosztó gála után Tóth Gábor tanár egy hangosbeszélővel a kezében arra kérte a csoportok tagjait, maradjanak még a teremben, hiszen a buli még csak most kezdődik. Közben a Gurigongósok szappanbuborék-fúvókákat osztottak szét, és a színpadra invitálták az összes jelenlévőt. Hatalmas szappanbuborék-fújó happeninggel, nevetéssel és össztánccal ért véget a fesztivál. Solténszky Tibor dramaturg, a zsűri elnöke is ebből a színpadi forgatagból jött a beszélgetésre.

Több okból is rendhagyó módon ért véget a 46. Jókai Napok. Körülöttünk táncolt az egész ház. Másrészt a zsűri az idén nem osztotta ki a diákszínjátszók nívódíját.

Hosszas vitatkozás után úgy döntöttünk, hogy bár relatíve mindig lehetne azt mondani, hogy ebben a mezőnyben volt egy legjobb, de ez a relatíve legjobb produkció a befejezettség állapotát tükrözi, és nem egy olyan fajta színházi minőséget, amit szívesen díjaztunk volna. Őszintén mondhatom már így, a zsűri vitája után, hogy hosszan tanakodtunk, hogy a kassaiak Kakuk Marcija kapjon-e nívódíjat, mert az van igazából teljesen kész. Ám ezzel az előadással volt közben a legtöbb szakmai problémánk. Minden elismerésünk ellenére, mert ugye több díj is ment a társulatnak. A többi diákcsoport vagy vállalásában volt kisebb, vagy effektíve nincsen kész, vagy éppen belementek egy bokorba a dzsungel szélén. Nem tudtuk azt mondani, hogy jó szívvel bármelyiket is valamilyen szempont alapján kiemelnénk, hogy ugyanolyan mértékig nagy előadás, mint a felnőtt kategória nívódíjasa.

Azt mondta a színpadon a záróbeszédében, hogy a felnőtt mezőny négy indulója olyan produkciókat hozott az idén, melyek magyarországi fesztiválokon is megállnák a helyüket.

Komolyan is gondolom. Hívni fogjuk őket a Magyarországon, az előttünk álló egy évben, a jövő nyárig megrendezendő fesztiválokra. Az idén nyárra, Zsámbékra már meg is hívtunk három csoportot. Igényes, néhol ugyan ritmustalan, de a színészi munkát tekintve rendkívül érett és nagyon izgalmas produkciók ezek.

A füleki Zsákszínház előadása mennyivel volt a többiek előtt?

Annyival, hogy azt mondanám, már nem is itt kéne versenyezniük. Olyan mértékig látszik rajtuk az a nagyon elszánt és nagyon kemény munka, amivel ezt az előadást létrehozták, hogy ez szokatlan a műkedvelőktől. És egy kicsit legyünk őszinték, szokatlan a fülekiektől is, akik nem ennyire önmagukhoz szigorúan dolgoztak korábban. Egerből hazajáró színész barátjuk, hajdani színjátszótársuk nagyon fegyelmezett, nagyon összefogott munkára tudja késztetni a csapatot Mázik Pista mellett.

Milyen volt az idei Jókai Napok a zsűrielnök szemszögéből nézve?

Nagyon jó hangulata volt. A színpadon is elmondtam, jó hogy nem üres nézőtér előtt kellett játszani. Azt érzem, egyre inkább érdeklik egymást az emberek. Megnézik egymást. Nem a zsűrinek játszanak, hanem egymásnak. Azt tudom ehhez csak remélni, hogy egy kicsivel több helyi néző lesz a következő esztendőkben. Maga a fesztivál tehát jó volt. Mivel a mostani zsűri négy tagjából hárman benne ültünk a tavalyi fesztivál zsűrijében is, nagyok voltak az elvárásaink. Most nem jött össze. Ez csak ennyi.